A városi galambok elleni védekezés egyik leghatásosabb „fegyvere” a nylonból vagy fémből készült madárháló, amely meggátolja, hogy a madarak bejussanak az erkélyre vagy a teraszra. Hathatós és az előbbinél olcsóbb megoldást jelenthet a madártüske felszerelése is. A párkányra, a homlokzatra vagy a tetőre könnyedén felhelyezhető tüskék nem tesznek kárt a madarakban, azonban meggátolják őket abban, hogy leszálljanak vagy odafészkeljenek az ily módon védett helyre.
Léteznek madárriasztó gélek is, amelyek környezetbarát, méregmentes összetevőkből készültek, ugyanakkor – a forgalmazók ígérete szerint – a galambok számára kellemetlen ízük és szaguk miatt távol tartják őket. Sokan próbálkoznak azzal, hogy élethű, ragadozómadarat ábrázoló műanyag madárriasztót helyeznek ki – több-kevesebb sikerrel. A műanyag varjak vagy hollók a tapasztalatok szerint egy ideig távol tartják a galambokat, ám azok idővel rájönnek a cselre, éppen ezért érdemes néha odébb rakni műanyag szárnyasunkat.
Megoldást jelenthetnek az elektromos madárriasztó készülékek azon változatai is, amelyek az emberi fül számára csak alig hallható, nem zavaró hangot bocsátanak ki. Ami pedig a legolcsóbb megoldásokat illeti: a felkötözött, szél által mozgatott CD-lemezek vagy madárriasztó szalagok is működhetnek, így érdemes próbálkozni velük. Ugyanígy beválhat a galambok által kedvelt „leszállópályák” fölé kifeszített zsinór is.
Ha nem jártunk sikerrel és a galambok odaszoktak, esetleg fészket is raktak, semmi esetre se törjük össze a benne lévő tojásokat vagy öljük meg a fiókákat. Várjuk meg, míg kirepülnek; a galambok kotlási ideje mindössze nagyjából két hétig tart, s a fiókák ugyanennyi idő után el is hagyják a fészket. Ezt követően figyeljünk arra, hogy soha ne felejtsünk kint olyan élelmiszert – ide sorolható a kutya- és macskaeledel is –, amely odacsalogathatná őket, és igyekezzünk egy más módszerrel, akár szakember segítségét kérve megakadályozni a galambokat abban, hogy visszatérjenek.
