Sajátos, és ősi magyar hagyománya van Sarlós Boldogasszony ünnepének, amit július 2-án tartunk. Korábban ez a nap aratási ünnep volt. Az ünnep annak az eseménynek állít emléket, amikor az angyali üdvözlet után Mária meglátogatja idősebb rokonát, Erzsébetet. Ekkor Mária már szíve alatt hordozza Jézust, és Erzsébet is gyermeket vár, ő Keresztelő Szent János édesanyja. A két édesanya találkozása és hálaadó imádsága nagyon mély üzenetet hordoz, az anyai hivatás tiszteletére indít. Jézus megszentelte az édesanyai hivatást azzal, hogy ugyanúgy akart megszületni, mint minden ember, azaz édesanya által. Mindenkinek, minden nőnek és férfinak ilyen lelkülettel kell tekintenie az élet kezdetére, amely Isten áldása, ugyanakkor az ember számára jelentős feladat és felelősség is. A világegyházban ez az ünnep átkerült május végére, de itt Magyarországon, mivel aratáshoz kötődő hagyománya van, melyre a Sarlós Boldogasszony elnevezés is utal, megmaradt július 2-án.
Sarlós Boldogasszony ünnepéről néphagyományunk is megemlékezik, az aratás kezdőnapjaként tartották számon. Ilyenkor szertartásosan megkezdték az aratást. Reggel elmentek a misére, az aratószerszámokat a templom falához támasztották. Ezután kimentek a földekre, a búzában vágtak egy rendet, majd hazamentek, és másnap fogtak hozzá ténylegesen a munkához. A nap elnevezése utal az aratás egykori módjára, amikor az asszonyok még sarlóval arattak. E hagyomány emlékére ezen a napon gyógyfüveket vágtak le sarlóval, amit utána megszenteltek.
