– Együtt emlékezünk erdélyi, kárpátaljai, délvidéki, felvidéki és valamennyi határon túl rekedt magyar testvérünkre, akiknek életét a békediktátum derékba törte. Közösen üzenjük nekik: bár az országhatárt átrajzolták, de gyökereiket nem téphetik ki. Összetartozunk – hangsúlyozta beszédében Dódity Gabriella, miután az emlékezők elénekelték a Himnuszt a 301. sz. Kazinczy Ferenc Cserkészcsapattal közösen, majd a Magyar Ezüst Érdemkereszttel kitüntetett wekerlei költő, Juhos-Kiss János elszavalta József Attila Nem, nem soha! című versét.
Dódity Gabriella beszédében arra is kitért, hogy 2010-ben a polgári-keresztény kormány közel egy évszázados adósságot törlesztett és gyógyírt adott az 1920-as sebekre, amikor megalkotta a nemzeti összetartozásról szóló törvényt. Mint mondta, az az a törvény, amely a magyarság egyik legnagyobb tragédiájára emlékezve kimondja, országhatároktól függetlenül, azokon átívelő, láthatatlan kapoccsal egybeláncolva, összetartozunk.
A képre kattintva tekintse meg galériánkat.
– Miközben határon túlra rekedt testvéreinkre és sokfelé szakított magyar nemzetünkre emlékezünk, látjuk azt is, Európa valamennyi országának is ezt kellene tennie – hangsúlyozta. – Nemcsak számunkra, hanem a kontinens egésze számára is a nemzeti összetartozás, hagyományaink ápolása, keresztény kultúránk védelme minden eddiginél fontosabbá kellene, hogy váljon.
Emlékeztetett, hogy a forrongó Európa egyes részein visszavonhatatlan változások indultak meg a kultúrák keveredésével. Mint mondta, valóban fontos, hogy befogadók legyünk más nemzetek és kultúrák irányába, de csak addig, amíg a sajátunkat nem veszélyeztetjük vele. Ezzel szemben Európa nyugati részén számos helyen háttérbe szorul az évezredes keresztény kultúránk és alázattal fejet hajt. – Vészharangot kell kongatnunk.
Nekünk nincs más lehetőségünk, minthogy gyökereinket megtartva, keresztény kultúránkat ápolva óvjuk és őrizzük a magyarságot – hangsúlyozta.
OLVASTA MÁR?
Az össznemzeti érdeket kell néznie minden magyarnak
Trianon tragédiája
Egy híján 100 éve, 1920. június 4-én, 16 óra 32 perckor írták alá Franciaországban, a versaillesi Nagy Trianon-kastélyban az első világháborút Magyarország számára lezáró békediktátumot, amely a súlyos jóvátételi kötelezettség és korlátozások mellett elszakította Magyarországtól területének és lakosságának mintegy kétharmadát: a – Horvátországgal együtt – 320 ezer négyzetkilométer területű, húszmillió lakost számláló középhatalomból egy 93 ezer négyzetkilométeres, hétmillió lakosú kisállam lett Magyarországból. Az elcsatolt területeken több mint 3 millió magyar ember élt, akik az etnikai határokat figyelembe nem vevő békediktátum következtében kisebbségbe, idegen államok fennhatósága alá kerültek a saját földjükön. Románia megkapta Erdélyt és a Partiumot, Csehszlovákia a Felvidéket és Kárpátalját, az újonnan létrejövő délszláv állam a Délvidéket és a Muravidéket, Ausztria pedig az Őrvidéket. Az elcsatolt területek nagysága meghaladta a 232 ezer négyzetkilométert.
A béke minden más szempontból is gúzsba kötötte az országot, miután a háború egyik felelőseként tetemes jóvátételt szabott ki Magyarországra, hadseregét 35 000 főben határozta meg, és számos egyéb gazdasági és katonai kérdés kapcsán sértette a vesztes állam szuverenitását.
Fotók: Facebook
|
RSS
