Sajátos magyar elnevezése van ennek a napnak. A Boldogasszony megnevezés Máriának, országunk királynőjének jár, a Kisboldogasszony név pedig születése napjára utal. A szentmise könyörgése az ünnepet azzal a metaforával hozza közel hozzánk, hogy e nap megváltásunk hajnalhasadása, Mária születésével az emberiség életében hajnal kezdődik el. Az élet tisztelete más ünnepeknél is hangsúlyos, de ezen a napon különös jelentőséggel bír. Ilyenkor a szülők biztatást és ugyanakkor figyelmeztetést is kapnak, hogy gyermeküket, akit a Jóisten adott nekik, Isten szeretetében neveljék fel.
A magyar néphagyományban is jelentős Kisasszony napja. Ezen a hajnalon az asszonyok kimentek a szabadba napfelkeltét várni. Úgy vélték, hogy akinek érdeme van rá, a fölkelő napban megláthatja Máriát. Egyes helyeken ezen a napon kezdték meg a gabona vetését. Kora hajnalban a vetni való gabonát kitették a harmatra, hogy az „Úristen szentelje meg.” Fecskehajtó Kisasszonynak is nevezték, mert sok helyen úgy vélték, hogy ezen a napon indulnak útnak a fecskék.
