Milyen gyermekkori emlékei vannak a családi karácsonyokról?
Talán sokan vagyunk úgy ezzel, hogy nagyon szép, már-már varázslatos emlékeink vannak gyermekkorunk szentestéiről. Az advent, a készülődés, a várakozás izgalma, a családi meghittség, és az, hogy van pár nap, amikor sokkal több időt szánunk egymásra. Emlékszem, gyermekként édesapámmal és testvéremmel mentünk el kiválasztani a fát. Segítettem a befaragásban, illetve közösen díszítettük. Édesanyám és nagyszüleim a  konyhában készültek az esti vacsorára. Szerintem édesanyám készíti a világ legfinomabb töltött káposztáját. Az esti ajándékozás mindig nagy várakozással telt. De a legfontosabb az volt, hogy a család együtt töltheti az ünnepeket.
Ezt kaptam gyermekkoromban, és szeretném továbbadni a saját gyermekemnek, feleségemnek, barátaimnak és ismerőseimnek. Sőt, akár új ismerősöknek is: a napokban rengeteg emberrel volt lehetőségem telefonon beszélni, sok szépkorút hívtam fel, sokan tiszteltek meg azzal, hogy rám szántak néhány percet az életükből az ünnepi készülődés idején. Leginkább az oltásokról beszélgettünk, szerencsére jól haladunk, hogy egyre többeknek lehessen nagykarácsonya a tavalyi kiskarácsony helyett.
Milyen hagyományokat őrzött meg felnőttként, milyen új tradíciók jöttek azóta, hogy saját családot alapított?
Hadd kezdjem a feleségemmel. Bárki bármit mond, és bármennyire is igyekezzen az ember, a meghitt és boldog ünnep elsősorban az ő érdeme. Mióta családot alapítottunk, ő jár élen a hagyományok őrzésében. Mézeskalácsot, bejglit süt, díszítjük a fát, van egy hagyományos ünnepi menünk, aminek mindig része a hal. Nagy horgász lennék, de sajnos a sűrű teendők miatt a halaknak mostanában nem tőlem kell tartaniuk… Kifejezetten fontosnak érzem, családfőként meg különösen, hogy az ünnep lényegét, igazi örömét átadjam a fiamnak. Nem az fontos, hogy menynyi ajándék van a fa alatt, hanem hogy együtt, közösen éljük át az ünnep boldog pillanatait. Minél több élménnyel nőjön fel a fiunk. Szóval a mi ünnepünk olyan, mint a legtöbb magyar családé, és ilyennek is szeretnénk meghagyni. Látom, hogy néhányaknak elment a józan esze, és ma már a szótárból is kitörölné a karácsonyt, de ez legyen az ő bajuk. Addig jó, amíg nálunk nem ők szerkesztik a szótárakat!
A családban mikor kezdődik a karácsonyi készülődés, mi az, amiben már a fiuk is részt vesz?
 „Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk” – írja Pilinszky, és mi is így vagyunk ezzel. A város és a kerület is ünnepi ruhát ölt már november legvégétől, mi is igyekszünk méltó módon tölteni a várakozást.
Fiunk, bár még kicsi, próbálunk vele beszélgetni arról, hogy mi ez az ünnep, és végiggondoljuk, hogy van mit megbecsülnünk az életünkben, és tényleg megtanulunk az után vágyakozni, ami a miénk. Neki nagy élmény az adventi gyertyák közös meggyújtása. Karácsony közeledtével fontosnak tartom, hogy a családunkon kívül másokra is gondoljunk. Ezért már hagyományként minden évben részt veszünk a cipősdoboz akcióban. Felkeresem a helyi mentőállomást, és süteménnyel lépjük meg azokat, akikre az ünnepek alatt is számíthatunk, ha bajba kerülünk. Fontosnak tartom, hogy a fiam is megtanulja, az embernek nemcsak kapni, hanem adni is jó. Imádkozunk azokért, akiket megviselt a járvány, és igyekszünk segíteni, amiben éppen lehet. Ez megint egy különleges ünnep, amikor legfontosabb, hogy az egészséget kell kérnünk és köszönnünk.
|
RSS
