Ünnepi megemlékezést tartottak a Kossuth téren június 14-én abból az alkalomból, hogy Kossuth Lajos szobrát éppen 100 éve, 1911 júliusában avatták fel kerületünkben. A bronzszobor alkotója Hybl József helybéli fiatal művész volt, a talapzat készítője, Reckl Lajos kőfaragómester szintúgy. Kispesten mindig is különleges tisztelet övezte Kossuth Lajos alakját, hisz a szabadságharc leverése után sok ’48-as veterán telepedett itt le. Az ünnepi megemlékezésen sok más mellett ezek is szóba kerültek.
A megemlékezésen felszólalt többek között Varjú Vilma nyugdíjas tanárnő, akinek nagyapja, Varjú Kálmán, az 1903-ban alakult szoborépítő bizottság elnöke volt. A tanárnő a családi emlékeket felelevenítve mesélte el, hogyan zajlott az adománygyűjtés és a szoboravatás. Az ötlet, hogy szobrot állítanak Kossuthnak, 1901-ben fogalmazódott meg, és ettől kezdve 10 év alatt gyűlt össze rá a szükséges pénz, adakozásból, tombolajátékból, s nem utolsósorban a község közpénztárából. A szobor leleplezése akkoriban országos visszhangot kapott. A zászlós díszmenetet az Opera zenekara kísérte, képviseltette magát a magyar országgyűlés.
A tanárnő beszéde után vers és ének következett, majd a Bolyai János Általános Iskola 2. osztályosainak táncbemutatóját láthatták a kispesti ünneplők. Végezetül Gavlik István, a Kossuth Szövetség elnöke szólt az egybegyűltekhez, hangsúlyozva, hogy elsősorban a gyerekeket köszönti, akik ezeken az alkalmakon tanulják meg az emlékezés mikéntjét, mely a hazaszeretet szempontjából kiemelkedő jelentőségű.
Varjú Vilma beszédében felidézte Dr. Pruzsinszky Pál református teológiai tanár 1911 júliusában, az avatási ceremónián megfogalmazott gondolatát: nem csak az a kis talapzat, melyen a szobor áll, ad biztos talajt Kossuth Lajosnak, hanem egy egész ország, aki hálával gondol rá és tetteire, melyeket hazájáért tett. Pruzsinszky gondolata, mint azt a keddi megemlékezés is mutatta, máig érvényes erejű.
[GALÉRIA-1]
